Terjedelmes interjút adott a Magyar Nemzetnek a közelgő EP- és önkormányzati választásokról és egyéb aktuális kérdésekről Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese.
A kormánypárti politikus szerint intenzív kampány folyik, a közélet pedig felfokozott, ami azért van, mert jóval nagyobb a tét annál, hogy kik képviseljenek minket az önkormányzatokban vagy az Európai Parlamentben. Mint fogalmazott, most dől el, hogy Európa milyen utat választ magának a következő évtizedekben.
Lassan már magunkra is tetoválhatnák, hogy mit szeretnénk: békét
– mondta Dömötör a kormánypártok kampányának legfontosabb üzenete kapcsán. Úgy látja, „a szemünk előtt kapcsolják magasabb fokozatba a háborús készülődést. Körvonalazódik egy NATO-misszió és egyre több országban kerül napirendre az, hogy miként lehet visszaállítani vagy bővíteni a sorkötelezettséget, akár a nők bevonásával.”
Ezekből egyértelmű, hogy a kiterjedtebb háborúhoz kerültünk közelebb, nem pedig a békekötéshez. „Hónapokig a háborús kórus hangjait hallottuk minden hullámhosszon, de június 9-én mi jövünk” – szögezte le.
A miniszterhelyettes szerint régebben voltak nagyformátumú európai vezetők, akik átélték a világháborúk poklát, de ma csak kisszerű és nagy étvágyú brüsszeli vezetőket látunk, akiknek fontosabb a külső lobbinak való megfelelés, mint a kontinens békéje.
Dömötör úgy látja,
a háború kérdésében a hazai baloldalnak sem a választók véleménye az irányadó, hanem sokkal inkább a kenyéradó gazdáik további támogatása.
Lobbistaként járnak el, nem pedig képviselőként. Ahogy fogalmazott, június 9-én ennek az országellenes politikának is piros lapot mutathatunk.
A politikus szerint, ha a választókon múlik, akkor többségbe kerülhetnek az Európai Parlamentben a békepárti erők, „de azt érdemes látni, hogy óriási erők mozdulnak meg annak érdekében, hogy a békét képviselők hangját lejjebb csavarják.”
A háború kérdése mellett az államtitkár egyéb témákat is említett, amelyek a kampány részei és érintik a szuverenitásunkat, így a nemrég elfogadott migrációs paktum vagy az agrárpolitika, amely azért fontos, mert az EU úgy nyitotta meg az európai piacot az ukrán gabona előtt, hogy erről nem kérték ki a leginkább érintett gazdák véleményét.